Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Még ugyanebben az évben volt barátnőmet autóbaleset érte. Eltört a nyaka, több helyen a gerince is. Nyaktól lefelé lebénult. A baleset után másfél hónapig kómában feküdt, csak gépek tartották életben. Gégemetszést is kellett rajta végezni, ami miatt nem volt képes beszélni.

Ébredése után érthető módon súlyos lelki válságba került. Egy 37 éves, életerős, kétgyermekes anyukának gyakorlatilag mozdulatlanságban és némaságban kellett léteznie. Szülei nem fogadták el a helyzetet, mindent megtettek, hogy lányuk ne csak életben maradjon, hanem hogy esetleg valamennyire fel is épüljön. És némi javulás meg is kezdődött nála, de a kívánttól még nagyon-nagyon messze volt.

Anyukája megkért, hogy segítsek az adóbevallásban, ekkor találkoztam én is a nővel. Szörnyű állapotban volt. Elmeséltem nekik, mi történt apámmal. Ezen nagyon felbuzdultak, és megkértek, hogy jöjjek, és imádkozzak úgy, ahogy apu esetében is tettem. Természetesen elfogadtam a felkérést, így naponta ellátogattam hozzájuk.

Azt tudni kell, hogy a hölgy egy évvel korábban bemerítkezett, és megvallotta a hitét Jézusban. Én őszintén hittem, hogy ha Isten talpra állított egy idős embert, egy fiatal nővel is meg fogja tenni, pláne, hogy ez az ember már az övé.

Megint melléfogtam. Az imáim nem gyógyulást hoztak, hanem felgyorsították az elköltözés folyamatát. Amikor Anita utoljára kórházba került, és hívtak, hogy baj van, még akkor is komolyan hittem, hogy meg fog gyógyulni. Pedig akkor már az orvos is közölte a családdal, hogy a lányuk haldoklik. Egy haldokló emberért imádkoztam.

Azt mondták, Anita már nincs eszméleténél, senkit nem ismer fel maga körül. Én is fölé hajoltam, és valóban, a szemei kezdtek felakadni, de egy pillanatra valami megmozdult benne, mert tiszta, világos tekintettel rám nézett, és elmosolyodott. Elkezdtem érte imádkozni. Közben simogattam az arcát, és ő mély álomba merült. Hallottam, ahogy valaki azt mondja a kórteremben, hogy hirtelen milyen nagy nyugalom lett itt. Ezt én is éreztem, és komolyan hittem, hogy a csoda, amit apámmal átéltem, itt is be fog következni. Ezzel a reménnyel tértem haza.

Este 10 körül telefonra ébredtem. Anita öccse hívott, hogy a testvére meghalt. Furcsa, de nem éreztem gyászt, sem sikertelenséget. Inkább Istenen gondolkodtam, és azóta is, hogy miért dönt így vagy úgy, a mi emberi logikánk ellenére.