Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Életem egyik legfájdalmasabb ébredése várt rám. Az első, amit megláttam, a férjem arca volt, és abból mindent megértettem. Odalett minden. Ahhoz, hogy az ép szövetekig eljussanak, és ne maradjon hátra daganat, az egész mellemet el kellett távolítaniuk, egészen a bordákig. Óvatosan a bal mellkasomra tettem a jobb kezemet, és mély, bénító veszteséget éreztem. A testem egy darabját elvették, én pedig ott maradtam ebben a megcsonkított valóságban. Bevallom, akkor egyáltalán nem tudtam hálás lenni azért, hogy élek. Kábult voltam, és csak próbáltam valahogy, méltósággal túlélni a napokat.

Amikor elhagytam a kórházat, kaptam egy ideiglenes melltartóbetétet, és a lelkemre kötötték, hogy amint begyógyul a seb, kérjek időpontot a végleges szilikonprotézisre. Az az ember, aki befeküdt az onkológiára, már nem ugyanaz volt, mint aki néhány nappal később kisétált onnan. Egy olyan közösség tagja lettem, amelyhez soha nem vágytam csatlakozni: a ráktúlélőkéhez. A túlélésnek mindig ára van, és tőlem az egyik mellemet kérte az élet.

Ahogy a testem gyógyult, és a hegeim forrni kezdtek, a lelkem még sokáig dermedt maradt. Nem emlékeztem, ki voltam korábban, és nem tudtam, hogyan lehetnék újra ugyanaz az ember. Sérült voltam. Összetörtem, és fogalmam sem volt, hogyan rakjam össze az életem darabkáit. Itt talált rám Isten: a fájdalmamba kuporodva, érzelmileg elszigetelten, a gyász mély völgyében. Szeretetteljes kezét nyújtotta felém a férjemen és a gyermekeimen keresztül.

Szeretet és gondoskodás vett körül; ők nem riadtak vissza a megsebzett testemtől és az elveszett lelkemtől. Emlékeztettek rá, hogy nem vagyok egyedül, hogy ott vannak a szívemben és az életemben. Isten mindvégig vigyázott rám, és pontosan azt az ajándékot adta meg, amit kértem Tőle: időt, hogy felnevelhessem a gyermekeimet. Hűséges volt hozzám, soha nem hagyott cserben. Megígérte, hogy velem lesz a sötét és ijesztő napokon is, és így is lett.

Azóta tizenkilenc év telt el. A gyermekeim felnőttek, én pedig nagymama lettem. Isten hűsége minden képzeletet felülmúl! Túléltem a rákot, és ma már hálás vagyok, hogy a túlélők közösségéhez tartozhatok.