Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Akkoriban költözött egy férfi a faluba, akiről tudtam, hogy valamilyen Istennel kapcsolatos dolgot csinál. Kíváncsiságból én is elmentem a gyülekezetbe. Színészkedtem, hogy engem ez nem érdekel, pedig a szívem mélyén nagyon kíváncsi voltam erre az Istenre. Megtértem és bemerítkeztem, de közben még dugiban szívtam egy kevés drogot. Úgy voltam vele, hogy senki nem látja. De tudtam, hogy ez és a gyülekezetbe járás nem fér össze.

Közben az egyik unokám beteg lett; az orvosok azt mondták, hogy mozgássérült lesz. Pásztorunkkal imádkoztunk érte, és olyan erős isteni jelenlétet soha nem éreztem, mint akkor, ott, az ima alatt. Másnap jöttek meg az eredmények: a kislánynak nincs semmi baja. Ez nagyon megerősítette a hitemet. Bár többször visszacsúsztam még a droghasználatba, de sokkal őszintébb szívvel imádkoztam Istenhez, hogy szabadítson meg.

Korábban nagyon csúnyán beszéltem és átkozódtam, de egy idő után arra lettem figyelmes, hogy valami történt velem: már nem gondolok rosszat, nem átkozódom, és nem akarom becsapni az embereket. Isten ezeken a területeken is elkezdett átformálni engem.

36 éve voltunk akkor már házasok, de Jézus által olyan hatalmas szeretet költözött a szívembe, ami nagyon boldoggá tette a feleségemet.

Most már rendszeresen járok istentiszteletre, szabad lettem a drogtól, tiszta vagyok. Az egyik fiam még börtönben van, de már teljesen leszokott a drogról, és ő is eljött a gyülekezetbe; büszke arra, hogy én odajárok.

Mára már szótagolva olvasok, de jelenleg még csak internetes tartalmakon keresztül építem a hitemet. A drog hatására a testem is sérült, de hiszek Isten gyógyító erejében.

A házat, amelyben már tíz éve laktunk, elárverezték, mert mi, romák korábban úgy vettünk házat, hogy „ez a tied, az az enyém”, és nem írtunk erről semmilyen szerződést. De tudom, hogy Isten gondoskodik rólunk, és a jövőben a legjobbat készíti nekünk. Nagyon bánom, hogy nem előbb ismertem meg Istent, mert akkor nem csináltam volna annyi hülyeséget az életem során.