Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Egyik napról a másikra égetően viszkető foltok jelentek meg a testemen. Nem volt annyira tűrhetetlen, a ruha is eltakarta, ezért nem fordultam orvoshoz. Próbáltam együtt élni ezzel a bőrbetegséggel. Abban reménykedtem, hogy ahogyan jött, majd úgy el is fog múlni. De a kellemetlen, viszkető érzés csak nem akart elmúlni.

Hónapokkal később részt vettem egy keresztény találkozón. Céltudatos volt a választás. Tudtam, hogy jelen lesz ott egy olyan személy, akitől segítséget tudok kérni. Úgy gondoltam, ha már az orvosi segítséget nem vettem igénybe, megpróbálom, valóban működik-e a hit által való gyógyulás imádságon keresztül.

Működött! A találkozó egyik szünetében odamentem Béla bához, és elmondtam neki, hogy milyen betegségem van. Azt mondta, hogy semmi gond, ő kérni fogja a gyógyulásomat. Már nem emlékszem, hogy az imádságban pontosan mi hangzott el, csak arra kaptam fel a fejem, hogy Béla bá szinte ujjongva felkiáltott: Képzeljem el, hogy kapott Istentől egy látomást! Azt látta, hogy Jézus Krisztus – Akit a keresztre feszítése előtt megkorbácsoltak – odajön hozzám, és a saját testéről levesz néhány szétszakadt bőrdarabot, és az én beteg testrészeimre helyezi.

Megrendülten álltam ott, és csak annyit tudtam mondani: „Köszönöm, Jézus, hogy az én bűneim miatt is bűnhődtél, és az én vétkeim miatt kaptál sebeket. Köszönöm, hogy most a Te sebeid árán én meggyógyultam!”

Az égetően viszkető érzés szinte rögtön elmúlt, a bőrbetegség nyomai azonban még napokkal később is ott éktelenkedtek a testemen. Tudtam, hogy a fizikálisan is látható gyógyulás egy folyamat lesz. Azt is megértettem, hogy rajtam is múlik, hogy ez meddig fog tartani. Igyekeztem minél többször elmondani másoknak, hogy a hónapokon keresztül tartó kellemetlen bőrbetegségből egyik pillanatról a másikra Jézus Krisztus sebei által gyógyultam meg. Körülbelül három hónap alatt a bőrbetegség nyomai is teljesen eltűntek.