Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Miután a cég, ahol dolgozom bezárta a romániai üzleteit, felkínálták nekem a magyarországi kirendeltséget, így Budapestre költöztem. A terhelt családi múlt és a korábbi ateizmusom azonban nálam is komoly mentális problémákhoz vezetett. Ezt tetézte egy súlyos konfliktus a húgom barátjával, ami nálam egészen a paranoiáig fajult. Ennek következtében nem mertem kilépni otthonról, csak ha a lakótársam hazajött. Sőt, legszívesebben Romániáig menekültem volna, hogy ne kelljen találkoznom bizonyos emberekkel. Isten mégis Pesten tartott, és ennek oka volt.

Egyik nap váratlan, erős késztetést éreztem, hogy keressek egy istentiszteletet az interneten. Ez egyáltalán nem volt rám jellemző, hiszen akkor még csak kerestem a helyemet a világban. Végighallgattam egy igehirdetést a Jelenések könyvéről; elgondolkodtatott, de Isten jelenlétét ekkor még nem éreztem. Később újabb erős gondolatot kaptam: Menjek el egy baptista gyülekezetbe. Nem tudtam, miért pont oda, hiszen nekem testvérgyülekezeti felekezetű hátterem volt, nem baptista. Beírtam a keresőbe, és elhatároztam: Oda megyek, amit legelőször kidob a gép.

Bár lett volna közelebbi közösség is, én azt választottam, amit az internet elsőként megjelölt. Ott egy vendéglelkipásztor tanított Máté evangéliumából Léviről, a vámszedőről, akit Jézus elhívott. Amikor elhangzott a mondat: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek”, mélyen megszólítva éreztem magam. A megtérésem szinte azonnali mentális gyógyulást hozott. Egy pillanat alatt eltűnt a halálfélelmem, és a sok álmatlan éjszaka után végre mélyen, nyugodtan tudtam aludni. A depresszióm is megszűnt.

A paranoiából a megbocsátás útja vezetett ki. Megértettem, hogy rendeznem kell a kapcsolatomat a húgom udvarlójával. Éppen egy igehirdetést hallgattam, amikor belém hasított a felismerés, amit Jézus tanított: „Ha én megbocsátottam neked, te miért nem tudsz neki?” Azonnal írtam a húgomnak, hogy találkozni akarok a párjával. Először furcsállták a hirtelen változást, és tartottak tőlem, de amikor elromlott a fiú számítógépe, és segíteni tudtam a javításban, végre volt lehetőségünk mindent átbeszélni, rendeztük a viszonyunkat – azóta két-három hetente találkozunk.