Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Az én küzdelmem valójában 1997-ben kezdődött, amikor egy autoimmun betegséggel, úgynevezett lupusszal diagnosztizáltak. Az orvostudomány mai állása szerint ez a kór gyógyíthatatlan. Sokkoló volt a hír: 38 éves voltam, és az orvosok alig három–négy évet jósoltak nekem. Több szakértőt is felkerestünk, szövettani mintákat vettek, de az eredmény mindenhol ugyanaz maradt. Kívülről próbáltam erősnek mutatni magam, és csak akkor engedtem utat a könnyeimnek, amikor egyedül voltam otthon – nem akartam, hogy az akkor 15 éves fiam lássa a kétségbeesésemet. Elhatároztam, hogy bármi áron küzdeni fogok. Kipróbáltam mindent: bioenergiát, természetgyógyászatot, különféle teakúrákat, de semmi sem hozott enyhülést.

A betegség látható nyomokat hagyott rajtam: az arcomat, a füleimet, a nyakamat és a karjaimat fájdalmas sebek borították, mintha égési sérüléseim lennének, miközben az ízületeim szinte elviselhetetlenül fájtak. Minden reggel egy marék – ha jól emlékszem, 28 darab – tablettát vettem be. Egy segélyszervezeten keresztül jutottam olcsóbban a gyógyszerekhez, ehhez azonban havonta szükségem volt egy lelkész pecsétjére az orvosi recepten. Minden hónapban azzal a titkos reménnyel léptem be hozzá, hogy hátha mond valami vigasztalót, valami kapaszkodót, ami hitet ad a folytatáshoz. De minden alkalommal csalódnom kellett; nem kaptam tőle egyetlen bátorító szót sem. Végül már nem reméltem semmit. Feladtam.

1998 októberében a férjem hallott egy keresztény összejövetelről, ahol egy Magyarországról érkezett férfi a hit általi gyógyulásról beszélt. Akkor még fogalmam sem volt, miben vagy kiben kellene hinnem, de 1999 januárjában végül elmentünk. Meglepett, amit ott tapasztaltam: az illető a Bibliából prédikált, és olyan szakaszokat olvasott fel, amelyek egyértelműen a gyógyulásról szóltak. Az alkalom végén vettünk egy kétkötetes imakönyvet. Amint hazaértünk, az volt az első dolgunk, hogy ellenőrizzük: valóban szerepelnek-e ezek a mondatok a Bibliában. És ott voltak. Ma is ott vannak. Ekkor tört fel belőlem a kínzó kérdés: „Ha a Bibliában ez meg van írva, miért nem mondta el nekem soha az, akitől annyira vártam? Hiszen neki tudnia kellett volna, hiszen ezt tanulta!”

Ma már értem az összefüggéseket, és mivel ismerem az Igazságot, nem hallgathatok. Elmondom mindenkinek: Jézus él, és ma is gyógyít. Ma is embereket használ eszközként, hogy elvigyék az örömhírt mindazoknak, akik már feladták a reményt.