Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Amikor felnyitották a mellkasomat, minden orvosi terv és előzetes elképzelés azonnal összeomlott. A helyzet sokkal súlyosabb volt, mint amire a vizsgálatok alapján számítottak: a szívbillentyű mellett az aorta is sérült volt, a műtét közben pedig az egyik koszorúér (coronaria) is megsérült, így azonnali bypassműtétre lett szükség. Mint később megtudtam, a beavatkozás alatt többször is újra kellett éleszteniük. A tervezett háromórás műtét végeláthatatlan küzdelemmé nyúlt: délelőtt tizenegy helyett csak délután fél ötkor toltak ki a műtőből.

A bajt tetézte, hogy a jobb szívfelem nem indult el megfelelően, ezért egy keringéssegítő gépre kapcsoltak. Ezt az eljárást azonban legfeljebb két hétig lehetett volna alkalmazni. Az orvosok ekkor a budapesti kollégáikhoz fordultak segítségért, akiktől egy speciális, új eszközt kaptak. Mivel Szegeden korábban még nem használtak ilyen berendezést, a fővárosi szakemberek telefonon keresztül instruálták a helyi orvosokat a gép beállításához.

Két napig nyitott mellkassal feküdtem az intenzív osztályon, ami hatalmas fertőzésveszélyt jelentett. Végig mesterséges kómában tartottak. Miután végre összezárták a mellkasomat, egy hétbe telt, mire a „műszívről” fokozatosan, napról napra csökkentve a teljesítményét, le tudtak kapcsolni. Közben egy pacemakert is beültettek, hogy biztosítsák a szívem folyamatos ritmusát.

Másfél héttel a műtét után tértem magamhoz, de ebből az időszakból alig maradtak emlékeim. A szervezetem küzdött a kábító- és fájdalomcsillapítók elvonása ellen: hallucinációk és kínzó hőhullámok gyötörtek. Zavartságomban kitéptem az orromból a csöveket. Sem enni nem akartam, sem élni nem volt kedvem. A lélegeztetőgépről sem tudtak leválasztani, ezért gégemetszést hajtottak végre rajtam. A vérnyomásom kiszámíthatatlanul, többször is az egekbe szökött – ilyenkor újra megaltattak, ami viszont a májamat terhelte meg végzetesen. Úgy tűnt, a testem feladja a szolgálatot.

Ebben a reménytelen állapotban megismertem egy keresztény pszichológusnőt. Nem gyógyszereket hozott, hanem jelenlétet. Megfogta a kezemet, és csendesen beszélt hozzám. Ott, az orvosok szeme láttára történt meg a hihetetlen: a vérnyomásom mindenféle orvosi beavatkozás nélkül magától helyreállt, és stabilizálódott. Ez volt az első kézzelfogható jele annak, hogy Isten keze munkálkodik a gyógyulásomon.