Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Anyai nagyapám 12 éves korától árván nőtt fel. Édesanyja elvesztésének lelki fájdalmán túl a kézfején és nyakán jelentkező bőrbetegségtől is sokat szenvedett. Újra és újra szemölcsök jelentek meg a bőrén, melyek rendkívül érzékenyek voltak. Nagyapám szeretett énekelni a dalárdában; a felvett fehér ing azonban a szemölcsök sérülékenysége miatt gyakran vérfoltos lett.

Zavarát és idegességét látva egy félig-meddig rokon asszony sietett nagyapám segítségére: „Te, Miklós, segítek én neked, ha megadod az árát. Leveszem én rólad a szemölcsöket. Egy zsák búzát adsz meg, és mindent úgy teszel, ahogy mondom.”

Az ifjú ember elfogadta a feltételeket. Az asszony a megbeszéltek szerint éjfélkor jött az istállóba. A „páciensnek” – tehát nagyapámnak – nem volt szabad sem megszólalnia, sem lámpást gyújtania, csak karjait kellett az asszony felé emelnie. A falusi kuruzsló valamit dünnyögött, aztán egy maroknyi szalmaköteggel megdörzsölte nagyapám kezét, majd távozott. Reggelre minden tüskeszerű és száraz szemölcs eltűnt a kézfejekről, és egész teste megtisztult. Tiszta is maradt. Nagyapám boldog volt. Ám a későbbiekben sajnos számos további lelki kötelék erősödött fel az életében. Saját termésű borából alkalomadtán felöntött a garatra. Ilyenkor dühkitöréseitől és káromló beszédétől sokat szenvedett nagymamám és két lánya is, de mindnyájan buzgón kérték Isten szabadítását.

A 70-es évek elején külföldi vendégek érkeztek a gyülekezetbe, és ellátogattak a Molnár családhoz is. Ez volt a megváltás napjának kezdete Miklós bácsi számára. A parasztház minden helyiségén áthaladva, a vendégekkel együtt imádkozva, mint házigazda átadta a ház feletti uralmat Jézusnak. Két fontos változás indult el ekkor az életében: eladta szőlőjét, és többé nem ivott; majd elkezdett a templomba is járni. 1981-ben, Veresegyházon, egy adventi héten pedig teljesen átadta életét Jézusnak.

Bennem, unokájában, a következő kép maradt meg nagyapámról: az idősödő, szikár parasztember megáll a sárbogárdi templom karzata alatt, fehér ingben, fekete kalapját kezében tartva, imádkozik, majd csendesen leül.