Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Egyre tisztábban látom, hogy a történetem mennyi embernek adhat kiutat, örömet, tisztánlátást, és mindenekelőtt hitet és reményt. Már elhagytam a kórházat, de még rehabilitációs terápiára jártam, amikor egy régi zenésztársam – aki ott terapeutaként dolgozott – meghívott a foglalkozására. Isten arra indított, hogy eljátsszak nekik egy különleges művet, amit én csak „Stroke-balladának” hívok. Ez a darab úgy született, hogy ismert versek és Itt hallgathatja dallamok fonódtak össze a szívemben; bár az elemei meg a Stroke-

balladát léteztek, én abban a formában komponáltam meg őket, ahogyan a lelkemben megszólaltak.

A ballada egy dallammal indul, amely egyszer csak váratlanul kettészakad. Nem a végén, nem egy megnyugtató zárlatnál, hanem a közepén, pont úgy, ahogy a stroke sújtott le az életemre. Nem volt rá felkészülés, nem volt előjele; a semmiből jött, és mindent kettévágott.

A zene ezután a tapogatózásról szól. Megjelenítem azt az állapotot, amikor az ember újra keresi az utat. A darabban négy dallam is „visszaesik”, egyre mélyebbre zuhan, ezt pengetéssel és különleges effektekkel érzékeltetem. Aztán a teljes sötétségből megszólalnak Reményik Sándor: Kegyelem című versének sorai, amelyek tűpontosan leírják ezt a belső küzdelmet:

„Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal…”

Ez a vers tanított meg arra, hogy Isten terve az volt: először a szívemet gyógyítsa meg. A stroke után hosszú ideig nem tudtam hegedülni, de Isten visszaadta nekem ezt az ajándékot. Rengeteg gyakorlás és küzdelem után a kórházi kezelésem utolsó napján koncertet adhattam. Ez egy valóságos csoda volt! Amikor kiálltam a sorstársaim, a többi stroke-túlélő elé, és eljátszottam nekik a balladát, a zene a kegyelemről beszélt. Arról a pillanatról, amikor az ember már roskadozik a teher alatt, de hirtelen megérzi a jelenlétet. Ahogy Ady Endre írja: „Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel.” Isten az én „háborús éjszakámban” érkezett meg, és azóta is ott van velem.