Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Az 1970-es években, amikor középiskolás voltam, történt, hogy a kollégium igazgatója hivatott az irodájába. Komoran fogadott. Asztalán feküdt a kollégiumi Bibliám és az olvasmányaimat tartalmazó naplóm is, egy spirálfüzetben. Elmondta, hogy vallásos dolgaim a szokásos folyosófelmosás közben estek ki a szekrényemből, és így kerültek hozzá. Nem egészen értettem, miért is kellett annyira megmozgatnia a takarítónak a lelakatolt szekrényt, és miért éppen a Biblia esett ki belőle.

A dolgot rövidre fogva az igazgató úr közölte, hogy nagy hibát követtem el, mert egy állami kollégiumban tilos Bibliát olvasni, és ennek következménye az elbocsátás lesz. Másnap jött a kihallgatás: egy nyomozó jelent meg, és órákon át faggatott az igazgatói szobában. A kikérdező biztos mindent tudni akart: miért hiszek, kik a szüleim, kik a barátaim, honnan kaptam a Bibliát, és milyen pályára készülök.

Kollégiumi elbocsátás várt rám, de előtte az igazgató a szüleimet is behívta. Nem tudom pontosan, miről beszélgettek, de amikor kijöttek, elmondták, hogy gyermekkoromban Istenre bízva egy különleges életútra szántak. Erről korábban ilyen formában nem beszéltek nekem. Most azonban a szavaik a lehető legjobbkor érkeztek, és segítettek abban, hogy végre értelmet nyerjen bennem az a belső hívás és irány, amelyet addig nehezen tudtam megfogalmazni.

3 éves koromban tüdőbetegséget kaptam, az orvosok szerint alig volt esélyem a túlélésre. Édesanyám nagyon kötődött hozzám, és nagy hitpróba volt számára a kórházba történő elengedés. Akkor mégis Isten kezébe tett, és kész volt mindent rábízni. Csoda történt, mert meggyógyultam. A hosszan tartó magas láz ellenére nem lett baja a testemnek, sem az elmémnek. A doktorok csodálkoztak a felépülésemen. Igaz, legfeljebb csak kisegítő iskolát jósoltak számomra. Ennek ellenére korombeliekkel együtt, hatéves koromban megkezdhettem az általános iskolát. Hálát adok Istennek, hogy egy ilyen nyomorúságos életkezdet után később teológiát tanulhattam, és kegyelméből tudományos fokozatot is szerezhettem.

2015 májusában, 40 éves érettségi találkozóra gyűltünk össze Székesfehérváron. 28 diáktársammal és tucatnyi egykori tanárommal találkozhattam. Osztályfőnökömmel, Dalma nénivel személyesen is beszélgethettem. Örömmel tudtam meg, hogy Isten az elmúlt évtizedekben benne is nagy munkát végzett. Aki egykor oly komoly erőfeszítéseket tett hitem és szándékaim megváltoztatása érdekében, ma ifjúsági misére jár, és Isten hitet ajándékozott az ő szívébe is.