Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

A történetem kilenc-tíz éve kezdődött, amikor észleltem, hogy véres a vizeletem. Mint sok férfi, én is abban bíztam, hogy majd magától elmúlik. Hajlamosak vagyunk az egészségügyi problémákat figyelmen kívül hagyni, vagy egyszerűen megmagyarázni őket. Azonban egy kötelező orvosi vizsgálat miatt el kellett mennem urológushoz. Azt hittem, hogy csak felfáztam vagy megerőltettem magam. A vizsgálat eredménye azonban sokkolt: Egy 6 cm-es daganatot találtak bennem.

Magyarországon sokan halálos ítéletként élik meg, ha közlik velük, hogy rákosak – és ez sajnos nem alaptalan. A betegségnél talán még rosszabb az, hogy a hitet is próbára teszi. Az ellenség célja, hogy elvegye az ember bizalmát: önmagában, a családjában, a jövőjében, másokban és legfőképpen Istenben. A hitünk – a nem látott dolgokról való meggyőződésünk – meghatározza az életünket. De amikor traumát élünk át, azok az alapvető meggyőződéseink is sérülnek, amelyekről azt hittük, változtathatatlanok.

Én is így éreztem. Teljesen tehetetlen voltam. Nem pánikról volt szó, hanem egy furcsa érzésről, mintha kívülről figyelném magamat, mégis én éltem át mindent. Keresztényként tudtam a válaszokat a Bibliából, és igyekeztem erőt meríteni a gyógyulás ígéreteiből. Ez segített abban, hogy a lelkem által harsogott negatív gondolatok helyett a reményre és hitre összpontosítsak.

De nemcsak a hit tartott meg, hanem a kedves feleségem is. A krisztusi jellem nem csupán a csodákban mutatkozik meg, hanem a szeretetben is. Az ő kitartása és lojalitása volt számomra Isten szeretetének megtestesülése. Ő volt az, aki erőt adott, hogy végigmenjek a kezelés minden lépésén – a tükrözéseken, a kemoterápián és a műtéten. Nem drámázott, hanem biztonságot nyújtott, és emlékeztetett arra, hogy nem vagyok egyedül.

Mindenkinek szüksége van egy támogató társra, közösségre, akibe kapaszkodhat a nehéz időkben. Nekem még ahhoz is támogatásra volt szükségem, hogy elmenjek az orvoshoz, és végigcsináljam a rám váró nehézségeket. Ma, öt évvel később, tünetmentesen élek. Hálát adok Istennek a gyógyulásomért, és azért a szeretetért, amely végigkísért ezen az úton.