A betegséggel való küzdelemben a kiváló orvosi segítség mellett legalább annyira szükség van a lélek belső erőforrásaira, a bátorításra és az emberi jelenlétre. A Gyógynaptár egy olyan különleges gyűjtemény, amely a legősibb gyógyító erőhöz – az Istenbe vetett hithez és bizalomhoz – ad útravalót az év minden egyes napjára.
A kiadványunkban 365 mai, magyarországi betegtársunk igaz történetét olvashatja el, melyben hétköznapi emberek vallanak teljesen őszintén arról, hogyan élték át az isteni gondviselést és gyógyulást – sokszor a legkilátástalanabbnak hitt helyzetekben.
A reménynek nincs felekezete
Azzal a céllal hívtuk életre ezt a projektet, hogy senki ne érezze magát egyedül a betegágyán. A naptárban olvasható tanúságtételek felekezetközi összefogás eredményei: katolikus, protestáns, neoprotestáns és felekezethez nem tartozó gyógyultak küldték el történeteiket. Ez a sokszínűség bizonyítja, hogy Jézus Krisztus segítsége és szeretete mindenki számára egyetemes és elérhető.
A leírások nem orvosi tanácsok, hanem betegtársak egymás közötti őszinte beszélgetései. Bár minden sors egyedi, a sikeres példák erőt adhatnak a küzdelemhez és a kitartáshoz.
365 napi történet
56. nap
Február 25.
5/7. rész
Egyszer Édesapámnak sikerült rávennie egyik barátját, hogy elkísérje Asztrahánba, a lepratelepre. Ezek a telepek rendkívül szegények voltak, kietlen, köves domboldalakon terültek el, ahol a föld szinte művelhetetlen volt. Mégis, a leprásoknak ezeket a terméketlen területeket kellett megmunkálniuk, hogy legyen mit enniük.
Apukám és Gyula bácsi házról házra jártak, hogy meglátogassák a telep lakóit. Az egyik házban vízzel kínálták őket. A pohár azonban olyan maszatos volt, hogy Gyula bácsi tanácstalanul meredt rá, nem tudva, mit tegyen. Ekkor édesapám oldalba lökte, és halkan odasúgta neki:
– Te, Gyula, ezt most meg kell innunk, ha belehalunk is! Nem sérthetjük meg őket.
Így is tettek. Megitták a vizet – és egyiküknek sem lett semmi baja, pedig egyikük sem volt beoltva a lepra ellen.
Erről eszembe jut Jézus bátorítása az evangéliumból: „Ne félj, csak higgy!”
Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet. Megérkeztek Márába, de a márái vizet nem tudták meginni, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának.24Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk? Ő pedig az Úrhoz kiáltott segítségért, és az Úr mutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz.
Mózes második könyve 15:22-25
Hol érhető el?
Nyomtatásban keresi?
A kiadvány önkéntes munkából és adományokból valósult meg, és ingyenesen jut el kórházakba, egészségügyi intézményekbe és a privát betegágyak mellé.
Nézze meg a terjesztési pontok listáját!
- Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, 1122 Budapest, Városmajor utca 68. alagsori büfé
- Szent János Kórház, 1125 Budapest, Diós árok 1-3. János Büfé 31-es épület
- Országos Onkológiai Intézet, 1122 Budapest, Ráth György utca 7-9
- 10-es épület Kápolna könyvespolc jobb oldalon
- 8-as épület Kemoterápia 1. emelet könyvespolc bal oldalon
- 14-es főépület 3. emelet Röntgen Diagnosztika könyvespolc bal oldalon
Hol találhatsz támogató közösséget?
Amennyiben keresztény közösséget keres, amely támogatást és imahátteret biztosítana önnek, az ország számos pontján találhat helyi gyülekezeteket. A katolikus, református és evangélikus templomokat hamar megtalálja, de a Gyógynaptárba bekerült történeteket rajtuk kívül a következő közösségek látogatói küldték el:
- Agapé gyülekezetek
- Csepeli Új Reménység Gyülekezet
- Terézvárosi Adventista Gyülekezet
- Krisztus Szeretete Egyház
- Magyarországi Pünkösdi Egyház gyülekezetei
- Baptista gyülekezet-kereső
- Golgota Kistarcsa
- Késői Eső Gyülekezet
Kapcsolat
Felveheti velünk a kapcsolatot a misszioegyutt@gmail.com email címen.