Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Hirtelen éles, szúró fájdalmat éreztem a szívemnél. Kiderült, hogy egyszerre kaptam tüdő- és mellhártyagyulladást. Gyógyszereket írtak fel, de semmi sem hatott – a gyulladás nem múlt el, a lázam pedig másfél hónapig kitartott.

A sok gyógyszertől gyomor- és bélfekélyem alakult ki, amely újabb, elviselhetetlen fájdalmat okozott. Szinte a mellkasomtól a derekamig mindenem fájt – olyan kínokat éltem át, amikről korábban nem is tudtam, hogy léteznek. Alig kaptam levegőt; csak felszínesen mertem lélegezni, hogy a fájdalom elviselhető maradjon. Enni és inni is alig bírtam, mert minden égette a fekélyeket. Csak görnyedve tudtam járni, és ülve, felhúzott térdekkel aludni – így volt a legkevésbé kínzó.

Amikor kiderült, hogy a gyógyszerek nem hatnak, és az orvosok sem tudnak segíteni, megrémültem. Halálfélelmem lett. Egyedül maradtam a fájdalmammal – nem volt emberi segítség.

De hívőként tudtam, hogy Jézus a Gyógyító, és ma is csodákat tesz. Tudtam, hogy nem az Ő akarata a betegség, hiszen meghalt értünk, hogy mi élhessünk, és minden betegségünket magára vette, hogy mi egészségesek lehessünk. Csak Jézusban bízhattam!

Hozzá fordultam, és kértem a gyógyítását. Sokat imádkoztam, és mások is imádkoztak értem. Olvastam a Bibliát, és újra meg újra elmondtam, megvallottam az ígéreteit – különösen a 91. zsoltárt és más, oltalomról és gyógyulásról szóló Igéket.

Voltak pillanatok, amikor a fájdalom és a kétségbeesés miatt sírtam. De a hitem, a reményem és az Istennel való kapcsolatom végig ott volt a szívemben.

Sürgősségi osztályok, kórházak, speciális vizsgálatok és tüdőgyógyintézetek sora sem hozott megoldást – emberi szemmel nézve nem volt kiút. De tudtam, hogy Isten szerető Édesatyám, és ha az Egyszülött Fiát, Jézust is odaáldozta értem, akkor nem hagy el, hanem életben tart és meggyógyít.

Nem tudtam, mikor és hogyan fog megtörténni a gyógyulásom – de azt igen, hogy amit Isten megígér, azt véghez is viszi.