Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Amikor meghallottam az állapotomról szóló kedvezőtlen híreket, arra gondoltam, hogy szembe kell néznem a halállal is. Bár a lelet biztatóan jelezte, hogy a daganat egy helyen és egyben van, mégis úgy vélték, hogy műtéti feltárás szükséges a teljesebb képhez. A remény halk szava mindig ott volt bennem, de a bizonytalanság és a kettősség is. Nem lehetett tudni, mi fog történni. Ezért úgy döntöttem, hogy Isten elé viszem az ügyemet, és teljesen rábízom magam.

Az olajjal való megkenés szolgálatát kértem a lelkészemtől. Ez a szertartás nem a dolgok jó kimenetelét garantálja, és nem is jelenti azt, hogy itt a vég. Azonban mindig önvizsgálattal, bűnbeismeréssel és bűnbánattal kezdődik. Bár napi szinten végzek önvizsgálatot, mégis mindig előkerülhetnek olyan fájdalmak vagy események, amelyek még nem teljesen lezártak. Meg kellett szabadulnom olyan kötöttségektől és téves gondolkodásmódtól, amelyek fogva tartottak. Nem fizikai dolgokra gondolok, hanem láthatatlan kötelékekre, amelyektől sokkal nehezebb megszabadulni, mivel rejtettek. Ilyen például a saját akaratom, az uralomvágy, az önzés, a büszkeség vagy az irigység. Bár ezek ma is felüthetik a fejüket, már nincs olyan erejük, mint korábban.

A lelkészünk lelkigondozó hozzáállással vezette a szertartást. A COVID-járvány alatt közösségi élet híján otthon voltunk, így a férjemmel a kanapén ülve vettünk részt ebben. Eleinte csak hallgattunk, majd megfogalmaztam a legnagyobb kérdésemet: „Mit rontottam el, hogy ez lett a következménye?” Utólag belátom, hogy rossz kérdés volt, bár nem teljesen alaptalan. Való igaz, hogy életmódunkkal, gondolkodásmódunkkal és kapcsolatainkkal magunk is befolyásoljuk a sorsunkat. Amikor azonban számba vettem ezeket a tényezőket, azt találtam, hogy egyik sem lógott ki a normalitás kereteiből. Életmódomat hosszú évek óta egészséges alapelvek szerint alakítottam, napi önvizsgálatot végeztem imában és gondolkodásban, és szakmám révén is rendszeresen kaptam visszajelzéseket és tanításokat. Kapcsolataim, amennyiben rajtam múlt, rendezettek voltak, és a családomban sem tudtam daganatos betegségről.

Bevallom, kicsit úgy gondolkodtam, mint Jób barátai: hogy a betegség valami rejtett bűn következménye.