Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Közben megkaptam a hírt, hogy rossz a vérképem. Újabb vérvétel következett, hátha az előző nap óta javult valamit. Gyakran előfordul, hogy naponta kétszer is vesznek vért, mert az értékek olyan határon vannak, hogy vagy kezelés nélkül hazaküldenek, vagy maradnom kell. Most is ez történt: az értékek romlottak, így nem kaptam kezelést. Persze a számokról nem tudhatok pontosat. Hazamentem, és próbáltam javítani az állapotomon: céklalevet és ribizlit ittam, és vártam a holnapot.

Másnap újra visszamentem vérvételre, reménykedve, hogy jobbak lesznek az értékek, de csalódnom kellett. Sírdogáltam is emiatt, de az orvosok azt mondták, nem lehet tenni semmit, csak várni, hogy magától javuljon. Ismét erőt vettem Istenből, hogy megfelelő hozzáállással kezeljem a helyzetet.

Sokan hívtak, beszélgettünk, nemcsak a betegségről. Este a férjem meglátogatott, és most be tudtam „csalni” a kórterembe, ami a COVID alatt szigorúan tilos volt. Hétvégén, amikor senki sem volt a folyosón, hívtam, hogy nézze meg, hol vagyunk mi együtt a Jóistennel. Esténként szoktunk együtt Igét olvasni telefonon keresztül: ő olvas, én hallgatom. Aznap este is így volt, majd együtt imádkoztunk. Jól aludtam.

Nem is értettem, miért kellett bent maradnom, hiszen az injekciót otthon is beadhattam volna magamnak. Aztán megértettem: egy új szobatársat kaptam, aki szinte szakmabeli volt. Amikor érintőlegesen utaltam rá, hogy gyakorló hívő vagyok, lassan rákérdezett, miben különbözik a vallásunk. Nem az ellentétekkel kezdtem, hanem a közös értékekkel, amit meg is értett.

Elmesélte, hogy volt férjével dolgozik, és szakmailag kiegészítik egymást. Fiaik a világ két ellentétes pólusán élnek és dolgoznak családjukkal. Az egyik fia fiatalon rákos lett, de kigyógyult. Ő maga felső körökben mozog, neves cégek kérik a segítségét. Mindenről beszélgettünk: munkáról, családról, életről, filmekről. Istennel való tapasztalataimat is megosztottam vele, és ez láthatóan tetszett neki.