Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

A leptospirózis egy bakteriális eredetű fertőző betegség, amelyet a Leptospira nemzetségbe tartozó kórokozók okoznak. A betegség lefolyása igen változatos: az egészen enyhétől a halálos kimenetelűig terjedhet. Sajnos én 2000-ben a legsúlyosabb változatával találkoztam.

Abban az időben lelkipásztorként minden évben szerveztem nyári horgásztábort gyerekeknek. A tábort Apajpuszta környékén, az öntözőrendszerek közelében készítettem elő, ahová minden évben visszajártunk. Éppen a terepet tisztítottam meg – ott, ahol a gyerekek majd fürödhetnek és horgászhatnak –, amikor a nád és a sás összevagdosta a bőrömet. Rendkívüli hőség volt. Mint minden vízparton, itt is éltek patkányok és egerek, amelyek e betegség hordozói. A felmelegedett vízben a leptospirózist okozó baktériumok elszaporodtak, és a vágásokon keresztül bejutottak a szervezetembe.

A kór általános tünetekkel, a tüdőgyulladáshoz hasonló gyengeséggel kezdődött, de jelentkezett néhány specifikus jel is, például a kettős látás, amely már a tábor végén fellépett. Mivel a tünetegyüttest nehéz elkülöníteni más betegségektől, először azt hittem, csak egy nyári vírust szedtem össze. Hamarosan azonban komolyra fordult a helyzet.

Kórházba kerültem, ahol egy gyors vérvizsgálat után a doktornő közölte: Orvosi kötelessége tájékoztatni a túlélési esélyeimről. Kertelés nélkül megmondta: 70 százalék az esélye annak, hogy két-három héten belül kínok között meghalok. A fennmaradó 30 százalék pedig azt jelentette volna, hogy talán élhetek még négy-öt évet művesekezelés mellett. Orvosilag ez volt a kilátásom.

Ekkor már nagyon gyenge állapotban voltam: Alig volt pulzusom és vérnyomásom, a bőröm pedig teljesen besárgult. Érdekes tudatállapot volt ez. Azt mondtam Istennek: „Hát rendben, nincs semmi gond.” Akkor 48 éves voltam. Úgy gondoltam, a feleségem talpraesett, ügyes asszony, megáll majd a lábán nélkülem is, a gyerekek pedig már felnőttek, húsz év körüliek voltak.