Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Két nappal a műtét után megjelent a gyógytornász és segített felülnöm, majd talpra állnom. Mindezt olyan ügyesen csináltam, hogy szinte örömében elszaladt egy járókeretért, hogy tegyünk végre néhány lépést a folyosón.

Meglehetősen érdekes tapasztalat volt, amikor rátámaszkodtam az eszközre: Olyan óriási kilengéseket produkált, hogy kész csoda volt, ha valaki álló helyében nem bukott fel vele. Egy végtelenül rozoga segédeszközről volt szó. Sétáltunk ugyan egy keveset, de közben végig azon igyekeztem, hogy a járókeret „segítsége” ne nyomorúságot hozzon rám, és valahogy épségben megússzam ezt a kalandot. A gyógytornász hölgy végül megdicsért, és ott hagyta az ágyam mellett az eszközt, hogy bármikor gyakorolhassak. Őszintén szólva erre nem sok ingerenciám volt; ha nagy ritkán kikecmeregtem az ágyból, inkább a gurulós infúzióállványt választottam támasztéknak.

Másnap délelőtt arra lettem figyelmes, hogy egy látogató asszony rohangál a folyosón, és fennhangon kiabálja: Ellopták a férje járókeretét! Én teljesen nyugodt voltam, hiszen tudtam, hogy nem jártam más kórtermekben, a sajátom is bőven elég kihívást jelentett. A nálam lévő eszközt pedig – ugyebár – hivatalos forrásból kaptam.

Hamarosan hozzánk is beért a járókeret-ellenőrzés. Az asszony szeme felcsillant, amikor meglátta az ágyam melletti példányt, és azonnal kérdőre vont, hogy az enyém-e. Büszkén válaszoltam, hogy igen, a gyógytornásztól kaptam. Mérgesen fordult ki a szobából, de miután az osztály összes többi kórtermét végignézte, és csak nálunk talált ilyen eszközt, visszatért. Alaposan szemügyre vette a rozoga szerkezetet, és talált is rajta egy leragasztott részt, amelyen a férje neve szerepelt.

Nahát, kaptam én ott hideget-meleget! Hogy micsoda tolvaj vagyok, aki sorra járja a szobákat, és begyűjti magának a mások járókereteit! Az asszony valószínűleg semmit sem hallott a védekezésemből: Hiába magyaráztam, hogy örülök, hogy élek, nemhogy fosztogató körútra induljak, valamint hogy valójában én is úgy kaptam az eszközt; ajándékként kezeltem, és nagyon vigyáztam rá, hogy ne rontsak tovább rozoga állapotán.