Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Nagyon fáradtan keltem. Nehezemre esik ezt a fáradtságot, erőtlenséget, kimerültséget kezelni. Kevés az erőm. Reggeli után kb. másfél órával ettem egy kis édességet, de nagyon rosszul esett, a közérzetem is megromlott tőle. Mégis kitartóan igyekszem a munkámra figyelni, bár nem megy úgy, ahogy terveztem.

Kezdem felismerni, mennyire hasznos számomra ez a naplóírás. Tudatosabbá tesz. Az a régi, bénító érzés, hogy „nem felelek meg”, és „csak ki ne ismerjenek, mert rájönnek, hogy nulla vagyok”, lassan gyógyul bennem. Tegnap vettem észre, hogy az Úr nemcsak a betegségemet gyógyítja, hanem a lelkemet is. Talán ezért ilyen hosszú a várakozási idő. Ő tudja, kinek mi az ideje.

Többször elém jön a gondolat, hogy esetleg a műtőasztalon maradok. Sokszor érzem, hogy erre készítenem kellene a családomat. Nem a haláltól félek, hanem a családomat sajnálom. Nekik szükségük van rám.

A délelőtt ma is jól indult. Reggel üzemorvoshoz mentünk Zsuzsival a továbbtanulása miatt. Vendéglátóipari szakközépiskolába megy, nagyon büszke vagyok rá. Örültem, ahogy együttműködött a védőnővel, az asszisztenssel és az orvossal. Mindenki idegen volt, és a hely is idegen volt számára. Hála Istennek, hogy ez ilyen jól ment. Hazafelé vettem neki sütit is és voltam a húsboltban is.

Aztán jött a lelkipásztor a könyv miatt. Röviden beszéltünk, de én nagyon kimerült voltam. Alig van erőm. A vezetéstől is félek, mert a reflexeim sem igazán jók most. Egyre többet gondolkodom azon, mire várunk még. Annyi idő eltelt… miért nem műtenek meg már? Szeretnék végre túl lenni az egészen. De Jézus itt Van velem, és hálás vagyok érte.

Gondolkodtam az angyalokon is a tegnapi beszélgetésünk után. Úgy érzem magam, mint a bénult ember a Bethesda-tónál: „Vigyenek be a vízbe, mert már nincs erőm.”

Beszéltem a kollégámmal is. Még mindig azt ismételgeti, hogy „te is lebetegedtél, most van itt az idő, hogy visszavegyék Baranyát, majd Kati elintézi.” Olyan lázadás van benne, de azt mondja, nem lázad, jót akar. Valóban jót akar? És valóban azért vagyok beteg, mert sokat dolgoztam? Ki tudhatja ezt? Csakis egyedül Isten! Ez olyan, mint Jób és a barátai beszélgetése. Én pedig nem tudom, mit mondjak. Erőm sincs most gondolkodni.