Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Ateista világnézetű családban nőttem fel. Szerető környezetben éltem, mégis kiskoromtól kezdve nyugtalanság és szorongás kísérte az életemet, ami tizenéves koromra depresszióvá mélyült. Középiskolás éveim alatt emiatt vágy támadt bennem, hogy milyen jó lenne hinni Istenben, de ezt akkor teljesen lehetetlennek éreztem. Nem tudtam Istenhez, a hithez közeledni sem gondolatban, sem érzelmileg.

Érettségi utáni egyik őszi napon, miközben gyalogosan figyelmetlenül közlekedtem, nyomasztó, halállal kapcsolatos gondolatokkal a fejemben, elütött egy autó. A fejemet ért ütés következtében másfél napig kómában voltam. Amikor magamhoz tértem a kórházban, biztosan tudtam: Van Isten. Egy Isten, Aki mindenek fölött áll, Aki irányítja az eseményeket, és Aki – valami számomra ismeretlen módon – jóindulattal van irántam. Tisztán éreztem: Neki köszönhetem, hogy életben vagyok. Nem tudtam megmagyarázni, hogyan történt bennem ez a változás, de mély örömöt és békességet hozott a szívembe.

Pár nap múlva egy kétágyas szobába kerültem. Fiatalabb szobatársamat épp műtétre vitték, és az ajtóból visszafordulva megkérdezte: „Ugye imádkozol értem?” Nem volt idő magyarázkodni, hogy még sohasem tettem ilyet. Láttam rajta, hogy nagyon fél, ezért megígértem. Amikor egyedül maradtam, kötelességemnek éreztem megpróbálni. Nem tudtam, hogyan kell, de hangosan elmondtam Istennek: Tudom, hogy hitetlenségem miatt nem érdemlem meg, hogy meghallgasson, de ez a kislány Őbenne bízik, és kérem, segítse meg. Hirtelen biztos lettem benne, hogy Isten hallotta és elfogadta ezt az imát.

Ez az élmény indított el egy három évig tartó kereső időszakon, amelyben sok találkozáson, sok különféle emberen keresztül vezetett magához egyre közelebb az Úr. Később azt is megtudtam, milyen sokan imádkoztak értem ebben az időszakban. Végül 21 évesen, egy utcai evangelizáción kértem meg Jézust, hogy vegye át az uralmat az életem fölött. Ennek már 33 éve. Azóta is Ő segíti és vezeti az életemet.