Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Két hétig annyira gyenge voltam, hogy szinte hangom sem volt. Erős mellkasi fájdalmaim voltak, fájt a bal karom, szúrt a hátam, feldagadtak a lábaim. Minden jel arra mutatott, hogy valamiféle szívproblémám van. Elmentem az atyához, egyházunk plébánosához, és elpanaszoltam neki a gondomat. Egyértelműen javasolta, hogy menjek orvoshoz, de én nem akartam szót fogadni. Azt mondtam, bármi is legyen ez, már belefáradtam a sok fájdalomba és betegségbe. Végül el kellett mennem, mert már elviselhetetlen volt a gyengeség és a fájdalom.

Mielőtt elmentem orvoshoz, az atya imádkozott értem, megkent olajjal, és azt mondta, hogy meggyőződése: Bármik is a tünetek, és bármit is fog mondani az orvos, nem lesz semmi bajom. Mindezt nem igazán akartam elfogadni, bár furcsa volt, hogy ő, aki pappá szentelése előtt szívsebész volt, ilyet mondjon.

Amikor elmentem az orvoshoz, azt mondták, hogy szívelégtelenségem van, és már a negyedig stádiumban vagyok, ami azt jelenti, hogy egy éven belül meg is halhatok. Súlyos szív- és érrendszeri betegségem lehet, ezért elrendeltek egy szívkatéteres beavatkozást, ami meg is történt. Ugyanakkor kiderült, hogy egészséges a szívem, minden rendben van vele.

Visszamentem a kardiológushoz a leletekkel, aki azt mondta, hogy bár meglepő, amit lát, mert biztos volt abban, hogy nagy problémám van, de végül konstatálta: Ha volt is valami, ezek szerint már nincs. Tudtam, hogy Isten keze van ebben.

Visszamentem a plébánoshoz, és elmondtam neki, mi történt. Ő megismételte, hogy biztos volt benne: Isten nem engedné meg ezt a nagy betegséget. Ő tudja, hogy ezt és a vele együtt járó esetleges műtétet az előzményeim után én nem bírtam volna ki. Túl nagy teher lett volna nekem, túl nehéz kereszt, és az Úr csak annyi terhet tesz ránk, amennyit elbírhatunk.

Az atya újra megerősítette, hogy ő az első pillanatban már tudta: Semmi bajom nem lesz, és Isten már akkor meghallgatta az imánkat, amire a megfelelő időben válaszolt.