Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

A történetem 10 éves koromban kezdődött, amikor a családommal a legszebb időket éltük. Otthonunkban békesség és szeretet uralkodott. Nagymamám szavai mélyen belém ivódtak – mindig arra tanított bennünket, hogy keressük Istent. Ő maga mélyen hívő volt, és minden erejével azon fáradozott, hogy szüleim is kövessék a nyomdokait. Minden vasárnap elvitt minket a testvéreimmel az imaházba, de a szüleinket ez nem igazán érdekelte.

Egy vasárnap istentisztelet közben imádkoztam, és akkor először éreztem Isten jelenlétét, mintha átölelt volna. Attól a perctől kezdve napról napra kerestem Őt. Akkor 12 éves voltam.

Emlékszem egy nyári éjszakára, amikor kimentem a házunk előtt lévő puszta területre, és kértem Istent, hogy mentse meg a szüleimet – különösen édesapámat, aki addigra már súlyos alkoholfüggő volt. Apám hallani sem akart ilyesmiről, sőt kifejezetten gyűlölte a keresztényeket. Nagymamámmal gyakran vitatkozott az alkohol miatt, és az otthonunkban egyre több lett a veszekedés. Édesanyám nem tudta tolerálni ezt az életmódot, így szüleim folyamatosan vitáztak, elváltak, majd újra kibékültek.

Gyermekként egyre nehezebben viseltem mindezt. Már nem akartam hazamenni az iskolából, mert tudtam, mi vár rám: veszekedések, sírás, bizonytalanság. Testvéreimmel együtt féltettük szüleinket, attól tartottunk, hogy végleg elválnak.

Egy nap, amikor hazaértem az iskolából, mentőautót láttam a házunk előtt. Megijedtem. Apámat vizsgálták – kiderült, hogy súlyos májbeteg, és azonnali kórházi ellátásra van szüksége. Az orvosok később közölték, hogy nem tudnak rajta segíteni. Felhívták édesanyámat, hogy hozza haza, mert ha nem, a kórházban fog meghalni.

A hír lesújtott minket. Sírtunk, kétségbeestünk. Édesapámat hazahozták, a szobájában feküdt, mi pedig a testvéreimmel az ajtóból figyeltük őt. Sírtunk érte. Ekkor apánk az ágya mellé térdelt, összekulcsolta a kezét, és hangosan, zokogva imádkozott: „Istenem, ha létezel, és meggyógyítasz, egész életemben neked fogok szolgálni!”

Ez volt az a pillanat, amely mindent megváltoztatott. Hét napig volt kómában. Amikor felébredt, és már jól volt, első dolga volt elmenni egy gyülekezetbe. Azon a napon az igehirdetés a tékozló fiú történetéről szólt. Apám magára ismert. Megfogta édesanyám kezét, és együtt átadták az életüket Istennek. Ma édesapám egy gyülekezet lelkipásztora, Isten hűséges szolgája.