Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

2013 nyarának elején a Gileád Misszió közössége, a Hatvani Mozgáskorlátozottak Egyesülete és a református gyülekezetünk összefogva egy különleges konferenciát szervezett. Mozgássérült embereket hívtunk meg, és vittünk el Tahitótfaluba, hogy ott testileg és lelkileg együtt felfrissüljünk.

Tudni kell, hogy az előző hetekben a közeli Duna kiöntött a medréből, majd a hirtelen jött napos idő következtében rendkívüli szúnyoginvázió támadt. Ahogy kiléptünk a buszból – illetve az emelő lift segítségével mozgáskorlátozott testvéreink is leérkeztek a református üdülő udvarára –, egyszeriben szúnyogok ezrei támadtak ránk vadul. Rövid percek alatt tucatnyi csípést kapott mindenki. Csapkodtuk a „vad jószágokat”, de minden erőfeszítés teljesen eredménytelen volt.

Feltettük a kérdést: mi lesz itt velünk három napon át? Mi lesz a kerekesszékes és mozgássérült testvéreinkkel, akik közül többen Isten szeretetét még soha nem élték át? Párommal leültünk a szobánkban imádkozni. Isten ekkor elénk hozta Mózes második könyvéből a harmadik csapás történetét. Megértettük, hogy Isten kezében vannak a szúnyogok is: Ő képes parancsolni nekik, akárhányan is legyenek.

Amikor befejeztük a könyörgést, arra lettem figyelmes, hogy feltámad a szél. Ez a szél három napon át nem is múlt el. Ehhez jött még némi enyhén szitáló eső, és így a szúnyogok már nem háborgattak minket. Isten az egyik legjobb táborral áldott meg bennünket, aminek tartós lelki hatása lett.

A csodákat mindig többféle módon lehet értelmezni. Isten megengedi, hogy szabadon döntsünk: isteni beavatkozásnak vagy véletlennek tekintjük-e azokat. Isten szándékosan cselekszik így, hogy a hit mindig hit maradjon, még akkor is, ha az szorosan kapcsolódik a látáshoz – esetünkben a szúnyogmentes ég látásához.

Tamás apostol húsvét utáni történetéből mindnyájan megtanulhatjuk: az Úr megmutatja jelként a sebeit a bajba jutott embernek, ha jónak látja. Mégis, elsősorban nem bizonyítékokat kíván adni létének igazolásához, hanem bizonyosságokat. Mert „boldogok, akik nem látnak, de hisznek”. Úgy kell mindig imádkoznod, hogy láss, és úgy kell látnod, hogy higgy!