Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

2008-ban egy multinacionális nagykereskedelmi cégnél dolgoztam áruházigazgatóként. A munka rengeteg stresszel járt. Akkoriban a feleségemmel Pécsen éltünk, és bár a fizetésem kiemelkedően jó volt, az anyagi jólétet mégsem tudtam a családommal együtt élvezni. Gyakran marcangolt a gondolat: vajon az akkor kétéves kisfiam és a feleségem pocakjában fejlődő kislányunk milyen apára fog emlékezni? Ez a kérdés sokszor előjött, de 34 évesen a karrieremet még fontosabbnak tartottam ennél.

Tavasszal az egészségem hirtelen romlani kezdett. Először csak bizsergést, zsibbadást éreztem a kezeimben és a lábaimban, majd az izmaim is egyre gyengébbek lettek. Halogattam az orvost, de egy reggel, amikor már az ingemet sem volt erőm begombolni, bementem a pécsi rendelőbe. Az ügyeletes orvos azonnal látta, hogy nagy a baj. Átküldtek az idegsebészeti klinikára, ahol a vizsgálatok után Guillain–Barré-szindrómát (GBS) diagnosztizáltak, és bent is tartottak. Ez egy ritka betegség: évente 100 000 emberből mindössze egy-kettő érintett, ami Magyarországon nagyjából 100-200 esetet jelent. Az orvosom szerint az életmódom és a stressz válthatta ki ezt az autoimmun folyamatot, amely hasonlít a sclerosis multiplexhez. Megfelelő kezelés nélkül az idegrendszer és az izomzat teljes leépüléséhez vezetett volna.

Tíz napig feküdtem a klinikán, ezalatt a teljes vérállományomat kétszer szűrték át plazmaferezissel. A szomszéd kórteremben egy 26 éves fiatalember feküdt ugyanezzel a betegséggel; őt lélegeztetőgéppel tartották életben. Emlékszem, ahogy ott feküdtem, egyre jobban nyomasztott a felismerés: Ezt a helyzetet annak „köszönhetem”, hogy rosszul állítottam fel a prioritásokat. Addig a munkának éltem a kényelmes élet reményében, utána következett a család, és csak a sor végén – ha maradt időm – az istentisztelet.

Imádkozni kezdtem Istenhez, hogy segítsen meggyógyulni. Ígéretet tettem: Ha felépülök, megfordítom a sorrendet. Első helyre teszem Istent, több időt szentelek a családomnak, és csak ezek után jöhetnek az anyagi dolgok.

Meggyógyultam, és immár 17 éve tünetmentes vagyok. Otthagytam a multik világát, és felhagytam a karrierépítéssel. 2008 nyarán megszületett a kislányunk, majd 2017-ben a feleségemmel nevelőszülők lettünk: A két saját gyermekünk mellett három nevelt gyermeket is gondozunk. Ma egy keresztény gyülekezetben dolgozom lelkipásztori munkatársként. Hálás vagyok a betegségemért, mert általa Isten megmutatta nekem, mi az élet valódi rendje.