Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Ahogy bemutatkoztam a kórházi ágyon fekvő betegnek, rögtön reagált.

– Jókor jön, mert lelki segítségre most éppen nagy szükségem van.

A másik kórházból ideiglenesen áthozott néni hirtelen azt sem tudta, hol van. Aggódott, hogy a családjának talán fogalma sincs, hogy hol tartózkodik. Megkérdeztem, tudja-e valakinek a telefonszámát fejből. A fiáét tudta, így bepötyögtem a mobilomba a számokat, és átadtam neki a telefont. Pár perc beszélgetés után minden ránca kisimult, teljesen meg volt könnyebbülve.

– Jöjjön ide aranyoskám. Beszélgessünk! Kérdezzen bármit!

És a hetvenes éveiben lévő néni elkezdte mesélni az életét. Kétszer volt házas. Első férje nagyon gazdag volt. Sokat nyaraltak, szép házuk volt, ékszerei, ruhái, ő pedig a legtakarosabb feleség volt, amiről csak álmodni lehetett. Rossz nyelvek szerint csak a pénzéért ment hozzá az idősebb férfihoz, és ennek ellenkezőjét csak akkor tudta bizonyítani, amikor válásukkor, az ügyvédje legnagyobb csodálkozására semmit nem kért volt házastársától. Akkor úgy érezte, megvan mindene, amire vágyhat. Új szerelmével együtt vállalták közös fiukat, első férje soha nem akart gyermeket. Hatalmas volt az öröm, hogy trónörökös született. Az imént éppen ezzel a fiúval beszélt telefonon. De már nem volt akkora öröm. – Sok jó dolog történt velem az életben, megbecsült kolléga voltam munkahelyemen, mindenki szeretett. De most van egy nagy bánatom. – A szeme könnybe lábadt. – A fiam alkoholista. Minden nő elhagyta, és miután elbocsájtották a munkahelyéről, már nem csinál semmit, csak otthon van. Fizikailag rosszabbul van, mint én, alig tud menni. Amíg még élek, talán még ő is megvan. De rettegek, hogy ha én nem leszek, mi lesz vele…

Hangosan imádkoztam érte és a fiáért is, hogy Isten szabadítsa meg őt saját démonaitól. A néninek folytak a könnyei, és megbeszéltük, hogy mától minden nap ő is ezt fogja imádkozni. Utoljára bátorítottam, hogy talán a fia most, hogy szembesül vele, hogy az anyukája sem él örökké, kap erőt arra, hogy harcoljon magáért. A néni szemében remény csillant fel.

– Tényleg – mondta –, most, hogy beszéltem vele telefonon, hallottam, hogy ma nem ivott.