Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Miután sürgősségi listára tettek, egy 3-4 hónapos vizsgálatsorozat vette kezdetét. Alig egy hónap múltán megérkezett az első riasztás, de végül csak a negyedik vagy ötödik alkalommal jártunk sikerrel. Ennek egyik oka az orvosok rendkívüli alapossága: Szigorúan ügyelnek arra, hogy senki ne kapjon nem megfelelő állapotú szervet. Előfordult például, hogy már a teljes műtéti előkészítés után derült ki: A felajánlott máj mégsem alkalmas a beültetésre.

Amikor végre eljött a tényleges műtét ideje, egyáltalán nem izgultam. Gyermeki kíváncsisággal figyeltem az eseményeket: „Istenem, vajon hogyan fogod megoldani ezt a helyzetet? Mert abban biztos vagyok, hogy meggyógyítasz. Tudom, hogy terved van velem, ezért teljesen Rád hagyatkozom.” Az előkészületek majdnem egy teljes napig tartottak, de közben történt egy kedves, számomra isteninek tetsző gesztus is.

Ahogy toltak be a műtőbe, odalépett hozzám az altatóorvos és a sebész, hogy bemutatkozzanak. „Örülök, hogy végre élőben is láthatom, nem csak a képernyőn keresztül” – mondta az altatóorvos, aki, mint kiderült, nézte a Pax TV-t, ahol akkoriban műsoraim voltak. Ez a találkozás – alig néhány másodperccel az elaltatásom előtt – azt üzente számomra: Szükség van még arra, amit csinálok.

Egy ilyen műtét után az egyéves túlélési esély 96 százalékos. A gyógyszereket pontosan kell szednem, az étkezésre szigorúan ügyelnem kell, és az életmódváltás is jár némi lemondással, de már jól vagyok. Bár a fizikai erőnlétemet még nem nyertem vissza teljesen, már újra dolgozom; tegnap például egyedül vágtam le a füvet a kertben. Röplabdázni ugyan még nem tudok, de már nagyon várom a visszatérést.

Mindeközben a belső világom és a hitem is letisztult, leegyszerűsödött. A fontossági sorrendem megváltozott: Rájöttem, hogy valójában az emberi kapcsolatok számítanak, és hogy vigyáznom kell a saját szívemre. Ha manapság konfliktusba kerülök, már nem a másikat okolom, hanem azt kérdezem magamtól: Miben kell nekem változnom? Ez az első, a második és a harmadik legfontosabb pont is. Csak ezután gondolkodom el azon, hogy talán a másiknak is változnia kellene. Erre persze sok hívő ember rájön, hiszen az Ige is ezt tanítja, de a betegségem sokat segített abban, hogy ez a felismerés valóban rögzüljön és megmaradjon bennem.