Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

A borzalmas csecsemőhalandósági ráta teljesen megszűnt az imáink nyomán, de a férgesség továbbra is komoly problémát jelentett. Minden egyes látogatás után újra megfertőződtem. Végül egy magyarországi utam során kaptam választ a rejtélyre – vicces módon egy indiai biológus doktoranduszhallgató hölgytől, akivel a Szegedi Tudományegyetem orvosi karán találkoztam. Egy ott tanuló unokatestvérem hívott meg, hogy beszámoljak a szolgálati utamról egy keresztény diákkörben.

A biológus hölgy addig kérdezgetett az ottani körülményekről, míg végül megfejtette a problémát: A faluban szabadon rohangáló disznók valószínűleg elfogyasztottak minden hulladékot, szennyet, és így olyan férgek kerültek beléjük, amelyek nem pusztultak el hőkezelés során sem. Ez okozhatta rengeteg ember szenvedését – sőt, talán korábbi haláleseteket is.

Amikor ezt megtudtam, azonnal eldöntöttem, hogy a következő látogatások alkalmával nem fogok sertéshúst fogyasztani a faluban. Sikerült meggyőznöm kedves vendéglátóimat, hogy számomra a tojás is tökéletes – náluk ugyanis a tojás a hússal egyenértékű, így sértődés nélkül helyettesíthettük az ünnepi menüben a sertéshúst. Többé nem lettem férges!

Tudtam, hogy mit kell tennünk: Meg kellett tanítani az embereknek a disznótartás megfelelő módját, valamint mellékhelyiségeket kellett építenünk, miközben elmagyaráztuk, miért van ezekre szükség. Pár hónapon belül mindkét projektet sikerült megvalósítani.

Két év szenvedés, elkeseredett megoldáskeresés, egy biológus doktorandusz, magyar támogatások, a World Vision (akik sertéstartási képzést szerveztek a közelben, és ahová elvittünk néhány falusit), és mindenekelőtt Isten kegyelme kellett ahhoz, hogy a férgesség teljesen megszűnjön Langkarchában!

Ezen keresztül Isten több ószövetségi rendelkezése is új értelmet nyert számomra: Nem véletlenül tanította meg népét a higiéniára, és nem véletlenül tiltotta annak idején sertéshús fogyasztását.