Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Az orvosom azt mondta, leoperálni nem lehet, és bármikor újra begyulladhat a csonthártyám, úgyhogy ne terheljem a sarkam. Azonban októberben erős késztetést éreztem rá, hogy újra elkezdjek kocogni reggelente, mint korábban. Őszintén megvallom, nemcsak a lustaságom kérdőjelezte meg bennem ezt az indíttatást, hanem a félelem is. Nem akartam azt a fájdalmat és sántikálást soha többet megtapasztalni, ami majdnem egy évig része volt az életemnek! Mégis egyértelműen éreztem, Isten kér rá, hogy bízzak Benne, és kezdjek el futni. Konkrétan velem jött, mint egy edző; éreztem a jelenlétét, ahogy futottam – csodálatos volt! Azóta is minden reggel futok, ha csak tehetem, és ha nem szakad az eső. Semmilyen fájdalmam nem volt, és teljesen meggyőződtem róla, hogy Isten minden bizonnyal eltávolította a sarkantyúmat!

Azonban pár napja, péntek reggel, az asztalnál ülve egyszer csak belehasított a sarkamba a fájdalom. Megpróbáltam ráállni, de olyan volt, mintha egy rózsatövisre léptem volna rá mezítláb, annyira szúrt. Meg is néztem a papucsomat és a talpamat, de semmi nem látszott rajta. Akkor hasított belém a felismerés, hogy talán kiújult a sarkantyúm. Ez a gondolat olyan rémisztően hatott rám, és hirtelen olyan mérges lettem a sátánra, mint már régen nem. Mégis hogy képzeli, hogy visszahozza a sarkantyú problémát az életembe, mikor Jézus egyszer már meggyógyított? Nem engedem, nem vagyok hajlandó elfogadni!

Elkezdtem imádkozni, és egész nap csak imádkoztam, valamint próbálgattam a sarkamat, de élesen és erősen éreztem a fájdalmat órákon át. Végül lefeküdtem, hogy megnézzem a „The Chosen” (magyarul: „A kiválasztottak”) című sorozat következő részét, amit mindenkinek csak ajánlani tudok – fantasztikus! És amikor láttam, ahogy Jézus meggyógyítja a bénát, kitört belőlem a sírás. „Jézus, gyógyíts meg engem is teljesen, egyszer s mindenkorra!” – tértem vissza újra az imádkozáshoz. Közben már megkértem egy-két ismerősömet, valamint a családomat is, hogy imádkozzanak értem. Kb. fél óra múlva újra megtapintottam a sarkam, és nem fájt! Izgalmamban egyből talpra ugrottam, hogy ellenőrizzem, valóban nem érzem már a tüskét, majd elkezdtem járkálni, és azóta újra semmi fájdalom! Ma reggel pedig hosszabban futottam, mint az utóbbi hetek bármelyikében, de a sarkam egy pillanatra se fájt!