Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

– Tényleg így van – csillant fel Kinga szeme. – Mint már mondtam, sokszor lázadoztam nehéz helyzetekben, hogy miért történt ez, de nem volt olyan helyzet vagy megpróbáltatás az életemben, amiért utólag ne adtam volna hálát. Mindig egy magasabb szinten, érettebb emberként kerültem ki ezekből. Az biztos, hogy soha nem cseréltem volna korábbi önmagammal.

– Én a lányom halálakor fogadtam meg, hogy soha többé nem kérdezem meg: miért? – Éva szeme könnybe lábadt.

– Meghalt? Istenem, sajnálom – Kinga együttérzően nézett Évára. Nem gondolta volna, hogy ekkora tragédia terhét hordozza ez a derűs, kiegyensúlyozott idős hölgy.

– Autóbalesetben. A lányom és a férjem is. Teljesen egyedül maradtam. Összeomlottam A seb ma sem gyógyult be a szívemben, de amióta felhagytam a „miért”-ekkel, az okok és magyarázatok kutatásával, megváltozott az életem minősége. Sok mindent nem érthetünk meg. A megváltoztathatatlan ellen felesleges ágálnunk. Megváltoztathatatlan egy megtörtént tragédia, de megváltoztathatatlan Istenünk irántunk érzett szeretete is. Rajtunk múlik, mennyire élünk vele, mennyire támaszkodunk rá. Akarjuk-e észrevenni, hogy mellettünk van a bajban, vagy görcsösen ragaszkodunk a fájdalmunkhoz? Sokan elfordulnak Tőle, ha valami nagyon rossz dolog történik velük.

Kinga cipője orrával a járda szélét piszkálta.

– Az a legrosszabb, amit tehetünk. Csak ha Hozzá ragaszkodunk a bajban is, akkor tud segíteni rajtunk. Csakis Tőle kaphatjuk meg a békét. Ha hittel, Istenre hagyatkozva élünk, az nem azt jelenti, hogy nem lesz többé problémánk vagy megpróbáltatásunk az életben, viszont egészen másként tudunk viszonyulni hozzá. Nélküle csak belevesznénk a kilátástalanságba.

– Olyan meggyőződés ereje árad a szavaiból, hogy magával ragadja az embert – emelte fel tekintetét Kinga a cipőjéről. – A tapasztalat ereje, kedvesem – nevetett fel Éva. – Ezt élem nap mint nap. Nem emberfeletti dolog ez, bárki elérheti, aki őszintén vágyik rá.

– Magának elhiszem.