Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Éva lassú, óvatos mozdulatokkal felállt a padról, Kinga követte. Folytatták útjukat a társasház felé. A két galamb felreppent a járda széléről.

– Szervusztok! – súgta maga elé Éva. Kinga értetlenül nézett rá. – A lányomék halála óta, ha elhagyatottnak érzem magam, vagy nehéz teherként élem meg a mindennapi teendőimet – mint ma is a bevásárlást –, megjelenik két galamb. Mintha erőt adnának, bátorítanának – felelt Éva a fel nem tett kérdésre. Látva Kinga elbizonytalanodott tekintetét, folytatta: – Nem gondolom azt, hogy a lányom és a férjem galamb képében tért vissza hozzám, de mégis valamiféle jelként értelmezem ezt az időről időre megjelenő galambpárt. A természetfeletti világ egy kedves megnyilatkozásának tartom a magam számára, ami megnyugtat és erősít, hogy az életünk nem ér véget a halállal.

– Biztosan nem ér véget – szólt halkan Kinga. – És az is milyen csodálatos, hogy az Atyánk olyan személyre szabottan tud megszólítani bennünket. Bizony, ha megnyitjuk a szívünket, észrevesszük ezeket a mindennapi csodákat.

Éva megállt a házuk előtt, és a szatyráért nyúlt.

– Megérkeztünk. – Kezét csókolom, Éva néni! – hangzott fel egy vidám férfihang. Az idős hölgy és Kinga a hang irányába fordultak. Egy magas, sportos külsejű fiatalember pattant ki a ház előtt leparkolt fehér terepjáróból.

– Szervusz, Balázs! – üdvözölte Éva. – Ilyenkor itthon?

– Ne is kérdezze! Már egy órája haza kellett volna érnem, de embertelen dugóba kerültem. A piacon volt, Éva néni? Segíthetek felvinni a bevásárlótáskáját? – Balázs a kérdéssel egy időben automatikusan Éva szatyráért nyúlt, és elvette az idős hölgytől.

– Köszönöm szépen! Ez a kedves lány segített hazáig cipelni – mutatta be egymásnak a két fiatalt, akik egy rövid kézfogás után elköszöntek.

– Nagyon köszönöm a kedvességét és hogy meghallgatott! – szólt még vissza Éva a lépcsőház ajtajából, amit Balázs előzékenyen kinyitott előtte.

– Nekem van mit megköszönnöm. A hétköznapi rohanásban már egészen távol kerültem a lényegtől. Éva néni története és személye újraélesztette bennem a figyelmet a saját emlékeimre és tapasztalataimra, amik Isten felé irányítottak, de a hétköznapok zaja már elfeledtette velem. Köszönöm! Minden jót! – búcsúzott Kinga, majd elindult visszafelé az árnyas utcán.

Elkezdett szemerkélni az eső, egyre szaporábban és egyre nagyobb cseppekben esett. Kinga mosolyogva vette elő összecsukott esernyőjét a táskájából.