Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

Kislányom már kevésbé tervezetten, 10 hónap múlva megfogant. Későbbre terveztük, de persze nagyon örültünk neki. De egy gond azért mindenképpen fennállt: Az előző terhességnél fellépő probléma itt már néhány héttel előbb megjelent. Az orvosom, aki ismerte az előzményeket, azt mondta: „Nézze, most azt kellene mondanom, hogy feküdjön és ne ugráljon, de tudom, hogy ezt kisgyerek mellett nem tudja megcsinálni. De kérem, vigyázzon magára!” Én úgy is tettem. Másodszor is veszélyeztetett terhes voltam, de ennek a papíron lévő adaton kívül más jele nem volt. Hittem, hogy Isten most is nagyon kegyelmes lesz, Ő szereti a családunkat és a születendő lányunkat is, ezért tettem-vettem a dolgom. Hála Istennek a kislányom három nappal a kiírás előtt született meg szintén egészségesen.

Terveink között szerepelt még egy gyermek a későbbi évek során, de amikor komolyan kezdtünk róla beszélni, a férjem egyre jobban visszakozott, pedig ő nem az a típus. Aztán, amikor újra látott az orvosom, közölte, hogy már egyáltalán nem várhat tovább a műtét a méhsüllyedésem miatt. A megoldás lesújtónak hangzott: Ki kell venni a méhemet.

Ekkor 42 éves voltam, és a méhkivételről sok rosszat hallottam: Leáll a hormontermelésem, magyarán előbb megöregszem, depressziós leszek, meghízok és elveszítem a nőiségem. Miközben ezek a rémhírek keringtek a fejemben, megint emlékeztettem magamat arra, hogy Isten jó, és szeret engem, tehát ezt biztosan nem akarja. Elkezdtem Vele imában beszélgetni, hogy hányadán is állunk ezzel a dologgal.

Azt mondtam Istennek: „Nem tudom, hogy ennek mi az értelme, és azt is tudom, hogy Te ezt megakadályozhattad volna, és bármikor meggyógyíthatsz, még most is, de érzem, hogy mást akarsz. Jól van, elengedem a saját terveimet. De valamit kérnem kell Tőled: Azt kérem, hogy az operáció ellenére soha ne legyek emiatt depressziós, és ne érezzem magam kevésbé nőnek. Egyszóval: Se a mentális, se a fizikai egészségemre ne hasson ez negatívan.”

Ez pontosan így történt. A műtét után nem sokkal egy orvos ismerősöm azzal köszöntött, hogy olyan jól nézek ki, mintha kicseréltek volna. A petefészkeim amúgy megmaradtak, így a hormontermelésem is, viszont mivel többé nem véreztem, az úszás iránti szenvedélyemnek azóta sokkal intenzívebben tudok élni. Egészséges lettem és ragyogtam, sőt azt kell mondanom, hogy a negyvenes éveimben, a nőiségemben a virágkoromat éltem. Ma már az ötvenes éveimben vagyok, de még ma is gyakran megdicsérnek, hogy milyen fiatalos és csinos vagyok. Ilyenkor lélekben összekacsintok Istennel.