Üdvözöljük a Gyógynaptár oldalán!

„Aki testileg szenved, az elszakad a bűntől.” Sokáig nem értettem ezt a bibliai idézetet. A testi szenvedés és a bűnöktől való elszakadás kapcsolata mindig zavart engem. Hitem szerint a bűnre egyetlen valódi orvosság létezik: Jézus Krisztus kereszthalála. Ez nem helyettesíthető a saját szenvedésünkkel. A megértés kulcsa azonban később tárult fel előttem.

Apám, amióta az eszemet tudom, alkoholproblémákkal küzdött. Nem volt rossz ember; engem nagyon szeretett, és anyámat is élete végéig. Mégis, az alkohol fogságából nem tudott kiszabadulni. Sem a családja, sem a munkahelyeinek elvesztése nem tudta megváltoztatni. Az ital teljesen eltorzította a személyiségét; amikor ivott, agresszívvá vált. Bár engem soha nem bántott, féltem tőle.

Amikor hívővé váltam, mélyen csalódott bennem. Nem értette, az „okos lánya” hogyan hihet olyan „középkori mesékben”, mint Isten létezése. Szerinte a felvilágosodás óta minden művelt ember tudja, hogy nincs Isten. Az evangéliumról soha nem tudtam vele érdemben beszélni. Ha felhoztam, dühös lett, és elviselhetetlen feszültséget teremtett maga körül.

Aztán jött a diagnózis. Még nem volt 48 éves, amikor gégerákot állapítottak meg nála, amely már a végső stádiumban volt. Műtétre nem került sor. Az orvos azt mondta, hogy nincs értelme többé tiltani sem az alkoholt, sem a dohányzást, mert a betegség már visszafordíthatatlan. Ennek ellenére a diagnózis annyira megrázta, hogy soha többé nem ivott.

Még hat hónapja volt hátra. Ahogy az alkohol fokozatosan távozott a szervezetéből, elkezdett visszatérni a régi, valódi önmaga. Egyre csendesebb lett, az agressziója és a haragja teljesen eltűnt. A kórházi ágyán már ő békítette ki a testvéreit, akik korábban állandóan veszekedtek miatta. Ahogy a fájdalmai fokozódtak, valami különös folyamat indult el: Megszabadult a régi sértődöttségektől és sérelmektől, és végre másokra is figyelt.

Ez a változás lehetővé tette, hogy nyitottá váljon az imára és a keresztény irodalomra, amit korábban elképzelhetetlennek tartottam. Akkor értettem meg igazán, amit Péter apostol tanított a szenvedésről. Apámnak is meg kellett térnie, és ezt a szenvedés sem helyettesíthette volna. De a betegsége segítette abban, hogy megszabaduljon azoktól az akadályoktól, amelyek korábban elválasztották Istentől.